google-site-verification: google2eb56abb18bc97e6.html

Értékelhető órai munka...

Köztudott tény rólam, hogy imádom a szemeket. Talán azért, mert könnyű kiolvasni belőlük az emberek pillanatnyi gondolatait, érzelmeit. Szeretek is szemeket rajzolni, csak mezei egyszerűséggel kegyetlenül lusta vagyok elővenni egy papírt és egy 6, 8B -s ceruzát, hogy nekifogjak
- és ez igaz a többi tantárgyra is... Persze mondhatnánk azt, hogy ha így folytatom, semmire sem fogok menni az életben, de van egy olyan - talán beteg - tulajdonságom, hogy kicsit sem izgat... na jó, talán egy pöppet, de ez lényegtelen. Illetve nem az, csak... csak izé!

A mai rajzórán nem kaptunk modellt, pedig tisztára úgy emlékeztem, hogy ma is fogunk kapni. A feladat egy arcrészlet volt. Fénymásolatokat kaptunk egy kinyomtatott weblapról, vagy rajzos könyvből. Tanulmány rajzok voltam a szemről. Rögtön fel is csillant a szemem, mikor a tanárnő bejelentette, hogy szemeket fogunk rajzolni és amint meghozta a fénymásolatokat, válogatás nélkül elvettem az elsőt. 
Általában sokat válogatok mikor egy rajzóra keretében, egy akármilyen képről másolónk, mert igyekszem valami egyszerűt választani, amin értékelhetően tudok dolgozni. Ez sokszor nem jön be, s csak a próbálkozások látszanak a papíron, amit be kell, hogy valljunk, nem eredmény. Természetesen ennek is úgy fogtam neki, hogy nem tudtam hogyan is kezdjem el. Gondolkoztam egy darabig, majd megfordítottam a lapot, hogy most hátha a szokatlan ötleteim egyike beválik. És meglepetésemre még jó is lett!

Mellesleg Eminemet hallgattam mialatt ezt rajzoltam... Jaj igen, tudom... ma már zenére rajzolok, akkor az komoly, vagy inspirációs zene legyen, mert annak van is értelme és általában arra is szoktam, mert szeretem, de most csak úgy bekapcsoltam a legutóbbi lejátszási listát és ott folytattam ahol éppen abbahagytam. Tulajdonképpen észre sem vettem, hogy az alatt a kétszer negyvenöt perc alatt azt az egyetlen egy számot hallgattam folyamatában.

3 megjegyzés: