Én így ismerkedek

"Ebben a sztoriban több megtörtént eseményt kevertem össze, és a Danit valójában nem Daninak hívják" ~ Ann..

Beléptem a kocsi bejáró, még nincs hat óra, szóval bőven zárás előtt érkeztem. A ház valószínüleg zárva van, szóval a szerviz felé vettem az irányt. Ahogy elhaladok a hármas és kettes kocsi állas nyitott ajtajai előtt megpillantok két oda nem illő szőke foltot. A két srác jóval fiatalabb mint a szerviz többi alkalmazottja és velük ellentétben ők nem a megszokott kék, hanem piros kantáros nadrágban feszítenek a félholt autók között. Biztos az új gyakornokok, máskülönben a váróban ülnének, apuci vagy anyuci társaságában.

Az egyik, a szórakozottabb természetű srác, egy másodpercre felemelte a fejét és az olajos kezével, amivel korábban az előtte álló jármű motor blokkjában matatott, elsöpörte a rakoncátlan tincseket a szeme elől, ezzel egy szürkés csíkot húzva a homlokán. Egy pillanatra rám emelte a tekintetét és egy halvány fél mosolyt húzott az arcára, majd az őt oktató alkalmazott hoz kezdett el beszélni, de én csak azt láttam, hogy mozgatja a száját. Az ő arcát nem láthattam, mert a kocsi nyitott motor ház teteje takart, viszont, mikor a srác ismét rám nézett, változást láttam a szürke tekintetében. Ekkor vettem észre, hogy egy helyben állok és őt figyelem.
Jézus! Most komolyan
végig mértem? A gondolattól savanyúvá vált az arc kifejezésem és egy kis borzongás futott végig a hátamon. Utálom ezt!
Megzörrent a telefonom a zsebemben, amit reflex szerűen elő is vettem és megnéztem. Egyik nem kedvelt ismerősöm megint engem szid egy közösségi oldalon, meg nem mondom hanyadjára. Halkan elküldtem őt néhány helyre az az orrom alatt, majd ismét a szerviz pirosra festett ajtajai felé vettem az irányt. A szőke már nem volt ott.
Beléptem az épületbe, a bakancsom talpa csúszik a szerviz olajos, koszos padlóján. Ha futnék, egész biztos, hogy elesnék. Az autó mellett, amelynél a szöszi ügyködött, befordultam balra az átjáróba, ahol a dolgozók étkezője kapott helyet. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy megpillantottam őt a következő kis helység és ez a szoba közötti boltívnek dőlve, miközben engem méreget. Tipikusan annak a szív tipró fazonnak tűnik, akiért szinte már háborút vívnak az - öhömmm... - szűz kurvák.
Észre vettem, hogy nem csak ő áll, illetve ül idebenn, szóval a két másik, itt dolgozó embernek lenyomtam egy gyors “helló" a számukra már ismerté vált póker arcomat fent tartva és haladtam tovább a bolt ív utáni ajtó felé, de ahogy a helységeket elválasztó boltívhez értem, a szőke teljes alakjával elém állt és nem engedett tovább.
-Mehetnék? -sóhajtottam és unottan összefontam a mellkasomon a karjaimat.
-Ide csak az alkalmazottak léphetnek be. -mondta pimasz mosollyal az arcán, mire egy hangyányit ingerültebb lettem.
-Egy; kis apám! Te kurvára de nem itt dolgozol, kettő; én ott lakom.. Szóval, vagy fogod magad és odébb tolod a seggedet, vagy kihasználom a lehetőséget és én, mint a főnök úr pici lánya, megoldom, hogy soha a büdös életben ne tolhasd ide vissza a képedet. -mondtam kemény hangsúllyal, de kislányos mosollyal az arcomon, mire a mögöttem ülő két férfi halkan nevetni kezdett, de ő ezt figyelembe se véve, továbbra is változatlanul magán tartotta az eddigi mosolyát amelytől a hányinger kerülgetett.
-A főnök lánya, mi? -kezdte játékos hanggal, és előre lépett egyet, de én nem mozdultam a helyzetemről.
-Én is arrébb tehetlek. -vontam vállat. Ennek hallatán, egy pillanatra hitetlenül nézett.
-Doma, ülj le! -szólt rá az egyik mögöttem ülő, de ezt ő meg se hallotta.
-Oké... -hajtottal le a fejem, s mikor ismét az ő két szép szemével néztem szembe, egy gyors mozdulattal tökön, majd sípcsonton rúgtam aminek eredményeként ő, legörnyedt háttal és szitkozódva térdre rogyott. A két férfi az asztalnál ezuttal hangos mevetésbe kezdtek az események láttán. Ők tudták, hogy ez lesz a vége. Apám informálásának hála, jól ismernek már engem, tudják, hogy nagyjából mindenkivel így kezdem az ismerkedést.
Ott álltam a mogyoróit szorongató srác fölött, a fejemet csóválva és a mosolyomat visszafolyva. Tetszett a szenvedő srác látványa és ami azt illeti, rugdosnám még egy darabig. Igen, talán egy kicsit... nagyon szadista tudok lenni. Hihetetlen, hogy vannak, akik még ilyen könnyel legyőzhetők. Ennek is csak a szája volt nagy.
Még pár pillanatig néztem a nyűglődését, majd leguggoltam mellé és a combomra támaszkodva kezdtem beszélni hozzá.
-Ha legközelebb is ezt vagy, bármi hasonlót tapasztalok felőled, a farkad épsége lesz a legkisebb gondod. -fejeztem ki magam érthetően, majd átléptem fölötte és az ajtó sikeres kinyitását követően, becsaptam azt magam után.