Az új alvótársam

Igen! Én ceretem a titákat, és nem, nem mentesülnek a szadizás alól. Attól, hogy ők titák, még őket is lehet szadizni. Mert én megtehetem! ...és meg is teszem :D

De most akkor beszéljünk komolyan. Mármint úgy komolyan, hogy azt én komolynak tudjam nevezni. 

Szóval úgy két hete már otthon vagyok. ismét Magyarországon és ismét eme fantasztikus kisvárosban, ahol olyan élvezettel bír az unatkozás, hogy azt el nem tudom mondani. Hogy az érkezés, az indulás és maga az út milyen volt, azt majd egy másik bejegyzésben leírom, de az - bocsi - nem most lesz.

A napokban egyre nehezebben ereszkedik álom a szememre, egyre bonyolultabbnak találom az alvást és lassan a fogalmával sem vagyok teljesen tisztában. Hogy mi az oka, azt nem tudom, talán bűntudat, talán szerelmi... ó, hogy csesződnék meg, de az is lehet, hogy megint nehezemre esik legyűrni az alvás zavarom.

Egyik este gondoltam, kinyitom az ablakot, hátha a friss éjszakai levegő majd segít kicsit, és ami azt illeti, segített is, de nem csak az álmot hozta a szememre. olyan fél tizenegy lehetett, mikor valami neszre felriadtam. Kicsit kómás tekintetemet körbevezettem a sötétség elárasztotta szobán, de az egyetlen, ami szokatlan volt, az a hasamon feküdt. Aznap este eléggé meleg volt, így nem takaróztam be teljesen, talán csak a bal lábam volt fedésben. Viszont a derekamat is takarta valami, de az nem a pizsama felsőm volt, illetve nem csak az. Kedves drága cicamicám úgy határozott, hogy aznap este velem alszik. Ezzel természetesen semmi gondom sincs, egyedül talán csak az, hogy a macskával alvásról nincsenek jó emlékeim.

Anno voltak más macskáink is, mikor még Pesten éltünk. Pici lány gondolta, bele erőszakolja őket az ágyába úgy, hogy azok reggelig biztosan ott maradjanak. Nem tudom, hogy csináltam, de megoldottam. Hátránya az lett, hogy utána napokig köhögtem, és sokáig senki sem tudta, hogy mi a fene bajom van. Jöttek a kellemetlen gondolatok, hogy vajon megint az atka allergiám a ludas, vagy valami más, de nem. Elmentünk kivizsgáltatni, két jó hírrel távoztunk az allergia vizsgálatról. Nincs újabb allergiám és csak ki kell porszívózni az ágyamat. Mivel a macskáknak hull a szőre, mint a veszedelem, és az együtt alvás ideje alatt ők tele vedlettél az ágyat, a szőrszálak olyan szinten irritálták a nem t'om melyik szervemet, hogy trallalallalaaa... nem hiszem, hogy megint el kellene magyaráznom. Köhögtem tőle.

Tehát, mikor észrevettem, hogy Fricike a hasamon szuszog, kicsit el kellett gondolkodnom azon, hogy akarok-e aludni vele, avagy sem. Persze a fáradtság győzedelmeskedett, így miután a képemet megosztottam valahol, a telefonom valószínűleg kiesett a kezemből és engem ismét elnyomott az álom.