google-site-verification: google2eb56abb18bc97e6.html

18 LETTEM!

Gyors kérdés!

MIÉRT?! Miért tartjuk olyan nagy dolognak azt, hogy valaki betöltötte a tizennyolcat? Ez csak egy nap egy évben, egy perc az életben... egyszerűen nem értem. Miért ünnepeljük meg azt, mikor az egyik legnagyobb fizikai fájdalmát okoztam anyámnak?! Ráadásul tizennyolcadára. 
Úr Isten, tényleg! Elfelejtettem, hogy már nézhetek online pornót, legálisan! Esküszöm, ez volt minden vágyam! Meg az is, hogy rágót és energia italt vegyek egy dohány boltban. Azt se felejthetjük el, hogy már szülői engedély NÉLKÜL csináltathatok magamnak tetoválást vagy lövethetem ki a-- nyelvem(?). Öcsém... Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni?!

Akkor most mesélek. Megint valami olyat, ami senkit sem érdekel...


Alig két nappal a nagy nap előtt, egy este moziból hazafelé menet, minden  ok nélkül eleredt az orrom vére. Ez nem olyan nagy ügy, elég rendszeres ez nálam, de nem jelent különösen nagy gondot, mert általában fel vagyok készülve (egy guriga wc papírt cipelek a táskámban, és más alkalmakkor is jól szokott jönni). Amilyen késő volt, szinte minden zárva volt, kivéve egy dohány boltot. Nem sok választásom volt, így beléptem. Ha a kezemen, és a fehér pólómon nem volt elég egyértelmű a problémám, szóvá is tettem, és csak remélni tudtam, hogy a srác - aki nő - megérti, és megdob egy zsebkendővel. Láttam is, hogy van neki, épp az orrát törölgette és dugta vissza a többit rejtő tasakot a zsebébe. Nem kértem semmi komolyat, csak egy nyomorult zsebkendőt, de ő már a rendőrséget vette elő, hogy rám hívja, meg a narkós bandámra. Kulturáltan megköszöntem, majd a véres kezemet a pulton végig húztam és ugyan azon kezemmel nyitottam ajtót magamnak.
Zsebkendőt végül már csak a pályaudvaron tudtam magamnak szerezni.


Aztán eljött a nagy nap... napok. Már aznap reggel éreztem, hogy nem fog valami csodásan alakulni a nap, de nem tudok vele nagyon mit kezdeni. Mivel anyám születésnapja csak két nappal később van, így a praktikusabb egyszerre megtartani a kettőt. Megvettem a tortát, és valami apróságot csináltam anyámnak. El akartam hívni az öcsémet, végül is ez nem csak az én napom lett volna. egyetlen hátulütője volt csak az ügynek. Nem velünk, hanem a nagyszüleimmel él az iskolája miatt és gyanítom, hogy ezt kihasználva ők eléggé ellenem és anyám ellen hangolják őt. Anyám, vagy apám hívta fel őket, hogy hozzák már fel, legyenek oly szívesek hétvégére, de hála annak, hogy nem nagyon értenek a telefonhoz, elég hangos volt a készülék, hogy halljam, nem akarják leengedni, és azt is, hogy miért. Azt mondták, azért nem jöhet, mert én nem szeretem, és én úgyis csak verném. Persze ezek után természetes, hogy könnyekben törtem ki, mert fájt, de az is, hogy korábban nekem azt mondták, hogy nincs ideje egyáltalán bármikor eljönni hozzánk, mert sok a tanulnivalója.
Este mégiscsak megjöttek, és otthagyták, de még csak köszönni se akartam lemenni. Azóta meg elég feszült közöttünk a levegő, még ha csak én is érzem így.

Egyszerűen csodálatos volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése