google-site-verification: google2eb56abb18bc97e6.html

Mesemondó verseny

A minap a húgom azzal jött haza az iskolából, hogy jelentkezett egy versenyre, amit az iskolájában hirdettek meg. Ez - mint ahogy az a címből is kiderült - egy mesemondó /-író verseny. A jelentkezéshez már megírta az első fogalmazását. Kért tőlem hozzá segítséget és én szívesen is segítettem volna neki ha tényleg akarja, de nem jött. Sajnos nem láttam azt a történetét, de őt ismerve biztos valamelyik kedvenc rajzfilm sorozatából merített hozzá ötletet. A múlt héten derült ki, hogy folytathatja a versenyt. Én ennek természetesen nagyon örültem, főleg annak, hogy ezúttal segíthettem neki. Azt mondta hogy a következőt kinyomtatva kell leadni. Ő megírta a történetet, illetve leírta az összes gondolatát a ami eszébe jutott, majd a végén összeraktam neki egy ép kéz láb történetté. Nem volt vele különösebb probléma, csak ilyen "cuki" helyesírási, mondattani hibák mint a szija meg az ecer. Nagyon remélem, hogy tovább jut!


A sárkány tojás

Szia! Én Emese vagyok. Egy átlagos iskolás lány, mint akárki más. Ez a történet úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon meleg nyári nap volt és még délután is volt. Olyan nagyon meleg volt, hogy mindenki csak bámult ki a fejéből, mert semmit sem tudott csinálni. De térjünk a lényegre. Egyszer csak, apának támadt egy ötlete. Azt mondta, hogy menjünk hegyet mászni. Elgondolkodtam. Ilyen melegben hegyet mászni? De végül, bele egyeztem, és lassan elindultunk.
Már majdnem fent voltunk a csúcson, mikor észre vettem valamit a hegyoldalban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lehet az, ezért odamentem megnézni. Úgy nézett ki, mint egy madárfészek, de annál sokkal nagyobb volt. Ahogy felé másztam, észrevettem benne valamit és eszembe jutott, hogy nem szóltam apának. Kiabáltam neki, hogy megnézek valamit, ő meg visszaszólt, hogy ő is megnézi.
A fészek mellett már láttuk, hogy mi volt benne. Egy nagy rózsaszín tojás volt kék pöttyökkel. Nekem nagyon megtetszett. Mondtam apának, hogy nem érdekel, mit gondol róla, hazavisszük, mire ő azt válaszolta, hogy megenni. Erre csak csúnyán néztem rá és rákiabáltam, hogy dehogy te buta! Felnevelni. Nagyot sóhajtott, majd megkérdezte, hogy miben vigyük? Kézben talán? Bólogattam, de te viszed! Válaszoltam, mire ő megint mondta a magáét. Ha én viszem, akkor te gondozod, és ha szét törik, az a te hibád. Beleegyeztem.
Otthon vigyáztam rá, melegítettem és két hét múlva ki is kelt. Annyira cuki volt! Öt vagy hat évbe telt, nem emlékszem pontosan, de jó nagyra nőtt. Miközben nőtt, nődögélt, megtanultam, hogyan kell a sárkányon lovagolni. Olyan jó, mikor a felhők felett szállsz, hogy azt el sem lehet képzelni. Ám bár legalább öt kiló húst kell neki adni minden nap. Azt hiszem elfelejtettem a nevét elmondani. Dixinek neveztem el.
Egyszer elkéstem és büntetésből elvették öt tőlem. Hosszú időn át nem repülhettem. Szörnyen éreztem magam! Beteg is lettem tőle. Féltem mindentől. Még szerelmes is lettem. Szóval nagyon rossz volt. A barátaimmal is összevesztem. Még az iskolai menza is finom volt. Az ellenségeimből barátok lettek, a barátaim meg ellenem fordultak. Jó voltam mindenből. Amikor hazamentem ezt mind elmondtam. Bocsánatot kértem és másnap minden a régi lett. Még Dixit is visszakaptam. Már beteg sem voltam és szerelmes sem. Megint rossz volt a menza. A barátaimmal kibékültem, az eleségeim pedig visszatértek. Csak egy dolog nem változott. Jó maradtam mindenből. De ami a legjobb, hogy a sárkányom újra velem van.
VÉGE
Ez már a kész történet. Igen, megvan a maga humora, de ez így jó. Szerintem nagyon aranyos, igaz lehetett volna ragozni picit, hogy milyen is a sárkány, de annyira már nem akartam belerondítani, végül is az a lényeg, hogy az ő története legyen, nem az enyém.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése